Kicsi, de erős!

Ez a trópusi cserje, mely fürtökben hozza termését, az egyik legismertebb fűszernövény a világon, magyar konyhákban pedig a legtöbbet használt fűszer a paprika után.

A borscserje termését 4 féle fűszerként ismerjük, amelyek a különböző érési fázisban történő szüretelésben és az utókezelésben térnek el egymástól.

A legismertebb fajtája a fekete bors, melyet közvetlenül a teljes beérés előtt szüretelnek és egy éjszaka állás után, egyenletes hőmérsékleten szárítanak. Így érik el a jellegzetes intenzív csípősséget, ráncos külsőbe zárva.

Az ettől erősebb, ízében mégis halványabb fehér bors úgy születik, hogy a teljesen érett borsszemeket szüretelés után 8-10 napra beáztatják, majd hántolás után a kifehéredett magot szárítják.

A leggyengébb a termés variációk közül, üde zamatos ízével a zöld bors. Esetében az éretlen borsszemeket leszedve, azokat sós vízbe áztatják, majd kiszárítják.

A negyedik variáns a piros bors (nem egyenlő a rózsa borssal), amelyet a már teljesen érett szemeknek és a speciális szárítási eljárásnak köszönhetünk. A szárítás során a “gyümölcshús” a magon marad, így őrzi meg piros színét. Nagyon ritka és drága fűszer.

Borsot törni más orra alá, nem szép dolog. Ám ha ugyanezt a műveletet a konyhánkban az ételünkkel szemben követjük el, abból igazi csodák születhetnek.