A MEGMENTETT SZABADTÉRI VACSORA részlet (az Ízvadász szakácskönyvemből)

DISZKOSZTÁL a KAMRA MÉLYÉN

Történt egyszer, hogy barátaim vidéki vendégségbe hívtak gyönyörű környezetben lévő tanyájukra. Nem is tanya volt ez valójában, hanem egy igazi vidéki kúria, ahol a rendezett környezetben egycsodálatosan felújított, nádfedeles házikó állt az erdő szélén. A friss levegőt harapni lehetett, a házigazda illatos, mélysárga bora, a vidéki szabadság mámorító illata elvarázsolt minden vendéget ezen az estén. Mivel tudtam, hogy vendéglátóim szeretik az ízeket, így gasztronómiai biztonságban érzetem magam és nem kezdtem el egyből azon gondolkodni, hogy mit eszünk vacsorára és az hogyan készül majd. Tudtam, hogy minden rendben lesz, mert minden úgy van, ahogy kell. A jókedvű beszélgetés közben szemem sarkából láttam, hogy a háziasszony egy szabadtéri Rostsütőt készít fel éppen a bepácolt hússzeletek befogadására. Barátaimmal eközben ültünk a meghitten ropogó tábortűz körül, kezünkben hosszú talpú borospohárral, melyben a bor olyan  aranysárga volt, mint a frissen gyűjtött akácméz. Kis idő múlva azonban felfigyeltünk arra, hogy házigazdánk arcán a rémület első jelei mutatkoznak, miközben kétségbeesve próbálja beizzítani a grillsütő alatt a faszenet. Éreztem, hogy eljött az időm és azonnal a segítségére siettem. A rémület oka az volt, hogy az előzőleg vásárolt több zsáknyi faszén időközben megnedvesedett, így használhatatlanná vált az aznapi sütéshez. Egyértelművé vált, hogy a rostsütő kiesett az aznapi konyhatechnológiai felszerelések sorából. De hogyan süssük meg akkor a húst? Persze lehetett volna a házban, a sütőben is, de szabadtéri ételkészítésre számított a csapat és rajtam volt a sor, hogy megmentsem a hangulatot. Megkértem hát házigazdámat, hadd nézzek szét a kamrában, mivel tudtam, ott tárolják régiségekre irányuló gyűjtőszenvedélyük megszerzett kincseit. Szememmel végigmértem a polcokat: faszenes vasaló, bikacsök, dorongfa, teknő…majd megakadt tekintetem két régi, szinte hibátlan, de poros diszkosztálon. Később kiderült, a házigazdák valami ősi tárolóedénynek hitték őket. Ez a fémből készült főzőalkalmatosság két, kissé lapított félgömbből áll. Nomád tálnak is nevezik, hiszen az ételt akár előre is összekészíthetjük benne és így indulhatunk a szabadtéri kirándulásra. Ott aztán bárhol tüzet rakva, a tele tálat parázsba téve elkészíthetjük az utánozhatatlan diszkosz vacsorát. Mindenféle szelethús, kolbász, burgonya, zöldségek elkészíthetők benne, a tál lezárja az ízeket, így különösen megőrzi a benne sülő aromákat, illatokat. Az est meg volt hát mentve: a két tálat telepakoltam az előre bepácolt húsokkal, paradicsomot, paprikát, fokhagymát pucoltam bele, megszórtam finom fűszerekkel, egy kis fehéren selymes tejfölt is tettem hozzá, végül löttyintettem bele egy kis bort poharamból és a lezárt két edényt az akkorra forró parázzsá változott tábortűzbe helyeztem. Néhány szem krumplit alufóliába göngyöltem és ezeket is a parázsba dobtam. Amíg mi megittuk maradék borunkat, addig az étel készre sült. Amikor kinyitottuk a tetejét, mindannyian a szerencse számlájára írtuk a benedvesedett faszenet. Így kóstolhattuk meg ugyanis a fenséges, sebtiben kitalált tábortüzes diszkosz vacsorát.

HOZZÁVALÓK NÉGY SZEMÉLYRE:

4 db csirkecomb

2 paradicsom

2 dl tejföl

1 dl fehérbor

frissen őrölt bors

2 gerezd fokhagyma

4 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál friss, esetleg szárított tárkony

ELKÉSZÍTÉS:

A csirkecombokat sóval, borssal megszórjuk. A zúzott fokhagymát összekeverjük az olajjal,

majd megkenjük vele a combokat. (persze ma már az Argentin fűszer keverékemet használnám) A csirkéket a tálba tesszük, a paradicsomot négyfelé vágjuk, a csirkére helyezzük, megszórjuk tárkonnyal, ráöntjük a bort és lefedve elkezdjük sütni. 30-40 perc után meglocsoljuk a főzőlevével, végül simára keverjük a tejfölt sóval,borssal, esetleg kevés pirospaprikával. Ezt a keveréket ráöntjük, és pirosra sütjük. Ha úgy látjuk nem pirult meg eléggé, nyissuk fel a tetejét, s néhány percig még így pirítsuk. 

 Ha kedvet kaptál:

https://www.facebook.com/fehercsaba.otvos/

http://diszkoszvas.uw.hu/a_sutodiszkosz.html