A Magyaros tortilla.

A Gyömrői grill és lecsófesztiválon láttam ezt a standot. Szerintem nagyon jó példa, hogyan lehet igényesen jó ötletet megvalósítani Street Foodosra. Jól sikerült a kidolgozás, a hagyományokra épülő berendezés, nagy ötlet a tortilla lap hazai finomságokkal megtölteni. Nagyanyáink is gyúrt tésztából a sparhelten készítettek lapos kenyeret, ami közeli rokonságban lehetett a mexikóiak búzalisztből készülő tortillával. De hasonlót láttam Egyiptomban a beduinok kenyereként. Nagyon egyszerűen házilag is gyúrhatunk ilyet. De ha nincs kedvünk, lehetőségünk, időnk rá szinte mindegyik élelmiszer áruház forgalmaz ilyet. A magyaros töltelék választékában csak a fantáziánk szab határt. A főtt füstölt csülök, maradék pörkölt, paprikás, brassói, különböző sonkák. Savanyúságnak ott vannak a házi savanyúságaink, sűrű tejfölünk, zsíros sajtjaink, hogy ne legyen száraz. Zöldségeknek paprika, paradicsom, saláta. Ha a tésztalapot megpirítjuk, megtöltjük kedvünkre való töltelékekkel kiváló ebéd, vacsora, esetleg vendégváró lehet belőle. Nálunk gyakran ezt kapják a vendégek. Vagy mexikói módon, vagy akár magyarosan. Svédasztalosan megtálalva mindenki magának tölti meg az ételét. Ezért aztán mindenki azt ehet, amit szeret. Én a francia palacsintasütőmben szárazon, esetleg enyhén megvajazva pirítom meg a lapokat. Ha glutén érzékeny van a vendégek között, akkor szoktam az igazi kukoricalisztből készülő tortillát, ha pedig reformtáplálkozás kedvelő jön hozzánk, akkor a hajdina lisztből készülő chapati kerül étlapra, nálunk persze ez esetben indiai currys csirke lesz a töltelék.