A magyar grillezés, tárcsán sütés nagy klasszikusa a flekken. Néhány jó tanács:

• Flekkent legtöbbször tarjából, sertésszűzből, karajból készítjük, attól függően, hogy a család mennyire szereti a olyan sovány száraz húsokat, mint a karaj. (gondoltad volna, hogy a rövidkaraj kevesebb zsiradékot tartalmaz, mint a csirkecomb?) A sertésszűz kiváló kompromisszum, mert nem zsíros, de kellően puha sütés után. Ezt a gyerekek is szívesen megeszik. Sajnos mint a legnemesebb húsrész ritkábban kapható és ez az árán is meglátszik. 
• a húst pácolás előtt húsverő kalapáccsal enyhén klopfold ki (sajnos, gyakran nagyon kemény húsrostokkal rendelkező, gyenge minőségűt kapunk itthon)
• csak közvetlenül a sütés előtt sózd meg, szerintem a durva szemcsés sók a legalkalmasabbak erre.
• nagyon lassan süsd, ha nem sikerül a kellő puhaságot elérned, akkor elkészülés után fedővel takard le és pihentesd evés előtt
• finomabb lesz a húsod, ha zsírt is adsz a sütéshez
• bőrig bevagdosott füstölt szalonna remek zsírozó ecset lehet (kenegesd a sülő húsokat, a parázsról levett szalonna kicsepegő zsírjával)
• ha nyílt tűzön grillezel, már csak a parázs fölött süsd a húsodat, mert különben lángtól kormos, rossz ízű pecsenyét kapsz
• a sertéshúst egészségügyi szempontok miatt, mindig kellően átsütve készítsd el! (a szakirodalom legalább 85 °C-fokos belső hőmérsékletet ír elő!)
• mindig gondoskodj köretnek savanyúságról salátáról
• kitűnő köret a héjában előfőzött, alufóliába betekert és a parázson a hús köré rakott hagyományos, vagy édesburgonya is