Már Melinda nagyszülei is ezt a töltőt használták!

A kolbászfűszer mintáinkat Vanyarcon Melindáiknál próbáltuk ki. A képen a Bajor fehér, és jobbra a mexikóit ízesítésűt láthatod.

 Azért előtte egy rövid történelem: A világ szinte minden tájékának megvan a kedvenc kolbásza. Természetesen ez évezredeken keresztül alakult ki. Őseink is tudták, hogy az elejtett, vagy levágott jószágnak minden porcikáját hasznosítani kell. A levágott állatot egyszerre elfogyasztani nem lehetett hűtőszekrények még nem léteztek, ezért a tárolásra is megoldást kellett találni.   A nagyobb húsdarabok a nyársra, vagy kemencébe kerültek, de a kisebb részeket is fel kell használni!  A legegyszerűbbnek az tűnt, összevagdossák, és a gondosan kimosott belekbe ízesítve betöltötték és különböző képen tartósítva tárolták. Azért arra nagyon kíváncsi lennék, hogy ez kiknek jutott először eszébe.  A legegyszerűbb tartósító szer a só, a fokhagyma, és a füstölés szinte minden kolbászkészítőknél megjelenik a receptekben. Az egyedi fűszerezés már nemzetenként és tájegységenként, de még koronként is nagyon eltérő lehet. Ha megnézzük, hogy mi Magyarok, Amerika felfedezése előtt nem ismertük a paprikát, mint legfontosabb fűszernövényünket az akkori ízesítésük,  nagyon eltért a maitól.  Akár a Római korban a rozmaringos fenyőmagos, garummal sózott, gyümölcsökkel készített, vagy az Amerikai Indiánok bölénybőrbe töltött kolbászukra gondolunk a választék korlátlan. Hazánkban, a négylábúak közül legnagyobb mennyiségben a sertéseket tartottuk, természetesen kialakult a disznóvágás rendje. A tavaszi malacokat felhizlalták és karácsony előtt kerültek vágásra. Szinte minden vidéki portán ez idő tájt kihasználva a hideget vágták le a hízókat. Gondoskodva az ünnepi étkekről, de akár a következő vágásig is kitartó a főzéshez, sütéshez a zsírról.  Biztosította a nehezebb munkákhoz szükséges  szalonnát, kolbászt.  De még a húsvéti sonkának szánt combot, vagy lapockát ilyenkor kanyarították le.

A disznóhús íze magasabb zsírtartalma különösen alkalmas sonkának, vagy kolbászfélék ízesítésére. Szerencsénkre vallási tilalmak sem gátolták számunkra ezek fogyasztását.

 Ha sütnivaló kolbászhoz jutunk, hogyan tudjuk legjobban elkészíteni? Vastag falú serpenyőben, zsírban, nagyon lassan többször megforgatva tudjuk átsütni. A pecsenyések már eleve előző kolbászzsírt használják. Ha a sütőben szeretnénk elkészíteni, akkor nekem a hőkeveréses sütőben 180C-fokon kb. 20 perces időtartam vált be. A sütőnknek,  ha nincs süt-gőz fokozata akkor egy kevés vizet is aláöntök a zsírral együtt.  Ebbe az időbe még felfűtési szakasz is benne van. Azért így készítem, mert ha forró sütőbe teszem, akkor magas hőtől a külső bél összezsugorodik, rugalmatlanná válik és kipréseli a szaftos zsíros fűszeres levet. Persze ha szereted, hogy kicsit barnás a felszíne akkor a végén néhány percre a grill fokozatra is tekerheted a sütőt.  Persze ha szereted, hogy kicsit barnás a felszíne akkor a végén néhány percre a grill fokozatra is tekerheted a sütőt. Ha módod van rá akár  roston és parázson is elkészítheted,  itt arra kell vigyáznunk, hogy a lecsöpögő zsiradék ha lángra kap megégetheti a kolbászunkat, vagy kellemetlen mellékízt adhat. Itt is ügyelnünk kell, hogy elég lassan süssük, hogy a belseje ne maradjon nyers.

Fontos jó tanács! A sertéshúst  egészségügyi okok miatt nagyon fontos jól átsütni, kis ideig pihentetni, és így fogyasztani.