Sokszor halljuk turistáktól, hogy erősek a magyar ételek. Ám miután megkóstolnak egy autentikus halászlét vagy egy hamisítatlan magyar kolbászt megértik, hogy azért esszük csípősen mert így az igazi! Pedig ha megnézzük a Scoville-skálát, (amely a paprikák erejét mutatja) láthatjuk, hogy a mi csípős paprikánk nem is olyan égető, mindössze tized annyira csípős, mint egy enyhébb chili.

(A mérési eljárásban a paprikából készült oldatot cukros vízzel hígították addig, amíg a „csípést” a tesztelők (eredetileg öt kóstoló) már nem tudták érzékelni; a csípősséget a Scoville-skálán a hígítás mértéke adja meg. Forrás: Wikipédia). 

Az egyik legerősebb chili a Carolina Reaper esetében, 1050 liter vizet kellett adniuk 1g mennyiséghez, hogy már ne érezzék tüzét.Nemzetközi összehasonlításban a mi rózsa paprikánk csak a thai, mexikói, és az afrikai bölcsisek ízesítője lehet. Egy kicsit karcolhatja ugyan nemzeti öntudatunkat, ám ha olyan országokkal kelünk versenyre, ahol egy gyömbéres üdítő is erősen csípős (Bangkok) igencsak alul maradunk. A könnygázban is ugyanez a nyálkahártyát irritáló kapszaicin vegyület található. De miért is eszünk erős ételeket? Talán az öröm az oka, amikor elmúlik az égető érzés, de azért ennél sokkal összetettebb a kérdés. A kellemes kulináris élményen tú fertőtlenítő, és fájdalomcsillapító hatása van, ezt felismerve a gyógyszeripar is használja. Fogyasztásakor endorfint szabadít fel, amely szervezetünk természetes kábítószere a sokkhatások leküzdésére. Ezt a hatást kiválthatjuk intenzív sportolással, de egy erős étel elfogyasztásával is. Szabad a választás!